Chicago-i kalandjaim

Chicago-i kalandjaim

Hiánypótlás

2017. augusztus 10. - gonda_123

Mivel sajnos nemsokára haza kell mennem (egyetlen porcikám se vágyik rá) lassan elkezdem megnézni azokat a dolgokat, amik eddig kimaradtak. 

Reggel elszaladtam a Museum Campushoz,  ahonnan az útikönyv szerint tökéletes a rálátás a felhőkarcolókra.

dsc_1100.JPG

(valóban nem rossz) 

Itt végre két hét óta először belefutottam egy filmforgatásba. Amikor tervezgettem ezt az utat, emlékszem, hogy találtam egy olyan honlapot,  ami összegyűjti,  hogy hol, mikor milyen forgatás van, de aztán nem jegyeztem fel. Itt éppen a Chicago fire című sorozatot forgatják. Helyi tűzoltókról szól. :-) 

dsc_1104.JPG

Még egy epizódot se láttam belőle,  de lehet, hogy ezentúl nézni fogom.

Itt jegyezném meg, hogy már legalább három alkalommal láttam, (vagy véltem látni) színészeket. :-)

Mivel mára nagyon meleget mondtak, úgy döntöttem, hogy megnézem a beach-et. Rengeteg - természetesen ingyenes - strand van a városban. Az útikönyv szerint a legnépszerűbb a North Avenue Beach, úgyhogy ezt céloztam meg. Így néz ki:

dsc_1112.JPG

Homokos part, vízimentők, strandröplada, minden ami szem-szájnak ingere. A Michigan-tó többek között arról híres, hogy borzalmasan hideg. Francesca mondta még az első itteni estémen, hogy annyira nagy és annyira hidegek itt a telek, hogy kb. szeptemberre melegszik csak fel annyira, hogy fürdeni lehessen benne.  De akkor meg már jön az ősz és újra a tél... Van egy pár mindenre elszánt, aki bemerészkedik, de nem sokan. Gondoltam, hogy majd én, nekem muszáj,  mert már mindjárt vége az itteni napjaimnak, nem mehetek anélkül haza, hogy ne ússzak benne. Esküszöm, hogy megpróbáltam,  de tényleg dermesztő! Ha már az ember nem tud úszni,  legalább szórakoztatja magát ezzel a borzasztó panorámával, ami dél felé látható:

dsc_1115.JPG

Napestig tudnám nézni ezeket az épületeket! A másik amit napestig tudnék csinálni: hallgatni az helyieket. Imádom az amerikai angolt! Szerencsére elég jól értem is őket, kivéve talán (elnézést a diszkriminációért) a négereket.  Nem tudom miért,  de egyik-másik úgy beszél,  hogy abban sem vagyok biztos,  hogy angolul szólalt meg... Múltkor egy srácnak az egyik boltban kétszer kérdeztem vissza, hogy mit mondott, mire kiderült,  hogy csak azt kérdezte, hogy segíthet-e valamiben. :-D

Visszatérve a mai napi hiánypótlásokra, a strand után visszamentem a Lincoln Parkba,  mert ott még kimaradt pár dolog. Pl.a névadó szobra

dsc_1117.JPG

Az útikalauz azt írja, a szobrász azt a pillanatot örökítette meg, amikor Lincoln feláll a székről, hogy beszédet tartson és elmélyülten koncentrál. 

Van egy üvegház is a parkban tele trópusi növényekkel, persze ez is ingyenes. 

Hát én tudom, hogy elfogult vagyok,  de itt minden fergeteges, aminek szórakoztatónak kell lennie és mindentől tátva marad az ember szája, aminek látványosnak kell lennie. Nagyon tudnak! Ez az üvegház is szenzációs. 

 dsc_1130_2.JPG

Azért,  hogy valami kritikát is írjak, este a tüzijáték előtt elmentem megtekinteni a szuvenírboltok kínálatát és nem voltam annyira boldog. Drága és nem túlzottan izgalmas kulcstartók, bögrék és hűtőmágnesek. Kedves családtagok és barátok, mi lenne, ha ezektől kivételesen eltekintenénk?

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorgyimenniamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr1012732186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása