Ma az egész napom szabad volt, így reggeli után egyből nekiindultam a városnak. Az volt a tervem, hogy a napot a Lincoln Parkban töltöm, ami egy hatalmas park a város közepén tóval, sétányokkal, állatkerttel. A vonaton éles szemeimnek azonnal feltűnt, hogy rengetegen vannak és mindenki a Chicago Cubs baseball csapat egyenruháját viseli. Mivel tudtam, hogy a stadionjuk is arra van,  egyből összeraktam ;-) hogy itt bizony ma meccs lesz. Múltkor beszélgettünk Isabellával a baseballról, mondtam neki, hogy én sajnos egyetlen kukkot sem értek ebből a játékból. Azt látom, hogy dobnak, meg ütnek, meg rohangálnak, de fogalmam sincs minek csinálják ezeket. Isabella mondta, hogy ő kiment egy meccsre amíg itt volt és ő se sokat értett belőle, de mivel a játék hosszú és unalmas, az volt a benyomása, hogy az emberek is inkább társadalmi életet élni mennek oda. Ezt támasztja alá az is, hogy én úgy tudtam du. négykor kezdődik a meccs és ezt a hatalmas tömeget 11:30-kor láttam...

Mindenesetre gondoltam, hogy megnézem magamnak ezt a dolgot. A jegyek 25-1100 dollár közt mozognak, gondolom a 25 dolláros kb. a másik városba szól. :-)

De elképesztő hangulat volt a stadion környékén! 

 Mindenki,  de MINDENKI valamilyen Cubs-os ruhát, sapkát, zoknit, hajgumit (!) visel.  Még két kutyát is láttam a megfelelő kék egyenruhában. Egy idősebb néninek csak az ékszerei voltak kék-fehér-pirosak.

Állítólag 1945-ben valaki be akarta vinni a kecskéjét egy meccsre, de nem engedték neki, ekkor mérgében megátkozta a csapatot,  hogy sosem fognak bajnokságot nyerni. És így is lett, bár a nyeretlen széria korábban kezdődött, 1908-óta nem nyert a csapat, ez szemlátomást mégsem tántorít el senkit a rajongástól. 

Utoljára akkor éreztem ilyen hangulatot,  amikor 14 éves koromban a Guns n' Roses koncertezett nálunk és úgy tűnt, mintha az egész város Guns-os pólóban összegyűlt volna a Népstadionnál. :-)

Persze tele volt minden árusokkal és kajáldákkal, akár vehettem volna én is valami kéket, hogy ne lógjak ki nagyon a sorból. Bár ha belegondolok a telefonom hátlapja pont ilyen kék, úgyhogy sikeresen beilleszkedtem. :-)

 Egy darabig élveztem a hangulatot, aztán továbbsétáltam a Boystown nevű városrész felé. Ez pontosan az, aminek a neve alapján tűnik,  a helyi meleg élet központja. Végtelenül sztereotíp az egész, tele van egymás kezét fogó és kutyát sétáltató fiúkkal, egymás kezét fogó és babakocsit toló lányokkal, színes boákat árusító üzletekkel és mindent körbevesznek a szivárvány zászlók. Ha ezt egy filmben látom, kiröhögöm, hogy ilyen nincs. :-) A hivatalos neve amúgy ennek a városrésznek Northhalsted. 

Aztán haladtam tovább a Lincoln Park felé, még az utamba esett egy Veterán emlékmű, amiről érdekes módon az egyik útikalauzom egy szót sem ejt, a másik is csak két mondatot. Szerencsére az ott dolgozó két idősebb hölgy minden arra tévedő látogatóra ráveti magát és privát idegenvezetést tart. Maga az épület egy kerek csupa márvány,  csupa arany valami, szerintem kicsit túltolták a díszítést,  de azt hiszem ez a veterán-téma itt elég nagy jelentőséggel bír.

 Végül hosszú menetelés után megérkeztem a Lincoln Parkba. Ide biztos,  hogy vissza fogok még menni, mert hiába van két térképem,  nem találtam meg mindent. Van ugyanis ott egy csomó szobor,  meg rózsakert,  meg ilyesmi.

Az állatkertet szerencsére megtaláltam és ott töltöttem az egész délutánt. Szenzációs!  Hatalmas és nagyon színvonalas. Hát persze, szórakoztatni azt tudnak! (bár fele olyan jók lennének wifiben) A belépés teljesen ingyenes és mindenféle állat van a zsiráftól a csótányig. A helyiek itt is nagyon lelkesek, minden egyes alkalommal, amikor pl. egy fóka kidugja a fejét a vízből, olyan üdvrivalgás van,  mint a tüzijátéknál. :-)

Ki találja meg elsőként a kaméleont? :-)

Este még megajándékoztam magam egy hotdoggal egy helyen,  amit Francesca mutatott. Hát itt tényleg jobb volt a Chicago style hotdog,  mint a Navy Pier-nél.  És a sült krumpli ajándékba jár hozzá.

Annyira American!

 Még egy utolsó kép mára, kilátás a parkból a felhőkarcolókra. Szép, nem?