Ma reggel kicsit elaludtam, 9 óra volt már mire kimásztam az ágyból, úgy látszik öregszem és nem bírom már az éjszakázást :-) Tegnap éjszaka is muszáj volt a tűzijáték után még hosszan bámészkodnom a Navy Pier-nél, onnan rá lehet látni a gyönyörűen kivilágított belvárosra.

(Jó tudom, borzalmas képeket csinál a telefonom, de azért a hangulat átjön valamennyire) 

Szóval ma épphogy leértem reggelizni. Egyelőre egyetlen negatívumot tudok csak mondani erről a hostelről, mégpedig azt,  hogy nagyon kicsi az étkező. Az alagsorban van egy konyha-étkező, ahova egész nap le lehet menni,  van mikro, tűzhely stb. Szuper,  viszont kb. 20 ülőhely van csak benne és a reggelik egy kicsit kényelmetlenek és zsúfoltak így. Nem tudom hányan vagyunk itt egyszerre, de 20 emelet van telis-tele ilyen aprócska több fős szobákkal...

Reggeli után arra gondoltam kicsit körülnézek shoppingolási szándékkal. Mindig mindenki azt mondja, milyen olcsó itt a ruházat. Ezt annyira nem tapasztaltam,  azt viszont igen, hogy rengeteg nagyméretű női cipő van itt,  ami nekem 42-es lábúnak maga a csoda! Ellenben elég drágák voltak, úgyhogy nem vettem semmit. :-)

Inkább felpattantam a buszra és elmentem Chinatown-ba,  amiről mindenki azt mondta, hogy látni kell. Egy kicsit olyan a hangulata mint a Tigris-piac környékének (tényleg, megvan az még?) de van egy-két szép épület.

Útközben többször is le kellett ugranom a buszról, mert egy csomó érdekesség szembejött. Pl. ez a kicsit ijesztő szoborcsoport :

Ez rengeteg kb. 3 méter magas fej nélküli menetelő alak, azt gondoltam,  hogy valamiféle háborús emlékmű lesz, de nem, az a címe, hogy Agora. 

Meg ez a jópofa szobor:

Közelről nézve, csak összeszögelt,  befestett deszkák, de kicsit messzebbről egyértelműen látszik, hogy ez egy Buddha.

Vagy ezek a látványos egyforma, de különböző színű házak:

Szóval kb. minden utcasarkon van itt valami látnivaló. 

A buszról való leugrálást nem úgy kell elképzelni mint nálunk, itt mindenki akkor tápászkodik fel a székből és indul el az ajtó felé, amikor már megállt a busz a megállóban. És a felszállásnál is, ha pl. felszáll valaki rozogább mondjuk bottal,  addig nem indul el a busz, amíg le nem ült az illető. Ott állunk a megállóban türelmesen, hihetetlen! Ilyet otthon még sosem láttam, itt valahogy minden sokkal emberközpontúbb.

Délután elrobogtam a Szépművészeti múzeumba, mert valahol azt olvastam,  hogy csütörtökön 17-20 óra között ingyenes, de sajnos kiderült, hogy csak helyi lakosoknak. Az meg legnagyobb bánatomra nem vagyok.  :-)

Este koncert volt kedvenc helyemen a Millennium Parkban a szabadtéri színpadon,  ezúttal Youssou N'Dour volt a fellépő,  aki egy szenegáli énekes, dobos. Az ő nevét legalább már ismertem, ha jól emlékszem valamikor a 90-es években volt egy száma, amit nálunk is sokat játszottak. Az őrjöngő rajongók számából ítélve egyéb munkássága is volt az elmúlt huszonvalahány évben. Komolyan mondom rég jártam ilyen koncerten, már az első számnál felpattantak és extázisban táncra perdültek a nézők. A zene olyan keveréke az afrikai stílusnak tamtam-dobokkal, meg a jazznek,  nem tudnám megmondani milyen stílus ez, nekem nem annyira jött be, de a hangulat kétségtelenül fergeteges volt!