Viszonylag hamar eltelt a reptéri éjszaka. Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb éjszakája és ezentúl csak a reptéren alszom ;-) de kibírható volt.
6:15-kor írták ki, hogy melyik kaputól indulunk. Nem is volt messze attól a helytől, ahol eredetileg éjszakáztam volna. :-D
Több helyen is figyelmeztetnek a reptéren, hogy az USA-ba tartó utasok hosszabb beszállásra számítsanak, úgyhogy siessen mindenki a kapuhoz. Kb. tizediknek értem oda. Még a sorban álltam, amikor hallottam, hogy az én székem számát emlegetik a pultnál. Kaptam egy kisebb szívrohamot, hogy mi történt, de szó nélkül tovább engedtek. Persze előtte még elmondtam, hogy egy barátomat látogatom meg. ;-)
Még sosem láttam ilyen nagy gépet belülről! Egy sorban kilenc szék és kényelmes, tágas az egész. Kb.tíz perce ültünk bent, amikor már mindenki ismert mindenkit keresztnévről, mindenki felsegítette a másik csomagját a tárolóba, kedélyesen összemosolygott, megcirógatta az összes gyerek fejét stb. Olyan igazi American feeling! Nagyon bejön!
A repülés majdnem nyolc óra, sokkal jobb volt mint vártam. Gyorsan eltelt, nem is volt unalmas, megnéztem egy jó karácsonyi filmet :-) zenét hallgattam, olvastam stb.
Lehet, hogy nem vagyok elég kifinomult, de szerintem itt is jó volt a catering. Persze mindenből háromszor akkora adagot, mint máshol, ez is olyan American. :-) Mellettem nem ült senki, úgyhogy pláne kényelmes volt.
A reptéri ellenőrzés is kellemesebb volt mint vártam leszámítva azt a bődületes sort és órákig tartó várakozást. Még viccelődtünk is az immigration officerrel, mert megkérdezte, hogy mivel foglalkozik a barátom, akit meglátogatok és nem jutott eszembe, hogy van az, hogy ingatlan ügynök. Valami rémlett a real estate -ről, de aztán inkább azt mondtam, hogy bocs nem tudom a helyes kifejezést, házakat árul. :-) Röhögött. :-)
Legnagyobb megdöbbenésemre a bőröndöm is megérkezett velem együtt. Biztos voltam benne, hogy valahol elkallódik, amikor 12 órát várakozik valahol egy Heathrow méretű helyen. De épen és egészségesen itt van. Nem sérült és nem is hiányzik belőle semmi. Lám, a brit precizitás, egy hatalmas matrica volt ráragasztva, hogy long transfer.
Az utazás legembertpróbálóbb feladata annak a vonatnak a megtalálása volt, amivel be kellett jönnöm a városba. Legalább nyolc embert kérdeztem meg, mindenki végtelenül segítőkész volt és mindenki mást mondott. :-) Egyszer még egy liftben is bent ragadtam. Kiderült, hogy csak akkor nyílik az ajtaja, ha megnyomom az ajtónyító gombot. Különben csak állunk ott az emeleten. :-)
De aztán az is meglett, leszálltam a megadott állomáson és megpróbáltam átpréselni magam a bőrönddel és a hátizsákkal egy aprócska forgóajtón. Ott is nagyon segítőkészek voltak az emberek, egy lány azt mondta, hogy ne aggódjak, ha beszorulok majd ő hívja a 911-et. :-)
A megadott helyre értem jött Francesca a házigazdám a bődület méretű autójával. (itt minden bődület méretű)
Francesca 53 éves és ingatlanügynök. Egy kellemes városzrészben lakik, aminek Ukrainian village a neve, az egykor számottevő ukrán bevándorló után. A hangulata olyan hollandos, kellemes. (A távolban látszanak a felhőkarcolók)
A ház alsó szintjén ki van alakítva egy külön apartman fürdővel, konyhával, itt laknak az önkéntesek. Jelenleg ketten vagyunk a holland lánnyal, akit Isabellának hívnak. A neve természetesen van der-el folytatódik. Hollandul mutatkoztam be neki, aminek örült, de aztán szerencsére nem ragoztuk. :-)
Egyelőre annyit tudok, hogy 22 éves és éppen career break-et tart (!), öt hónap alatt utazik Perutól Kanadáig.
Még nem sokat beszélgettünk. Francesca rendkívül kedves, a nyakamba borult amikor megérkeztem és kaptam tőle egy amerikai zászlós pólót. De azért tartja is a távolságot, az látszik. Igazi amcsi.
Ma még nem volt semmi dolgom, csak kipakoltam és berendezkedtem, holnap reggel 8-kor találkozunk a fenti konyhában.
Van egy cuki kutya, Dolce a neve, őt kell majd sétálni vinni. Egyelőre ennyit tudok biztosan.
Van valahol nem messze egy másik ingatlan is, azt hiszem ott Airbnb vendégeket fogad, de erről majd holnap tudok meg többet!
