Sajnos elérkezett ez a szomorú pillanat is, hogy vége a blognak ;-) mert vége az utazásnak. 

A vasárnap volt az utolsó napom Chicago-ban, majdnem egy egész nap, mert csak este fél 8-kor indult a gép. Még elmentem sétálni, hogy kipipáljam az utolsó hiányzó látnivalókat. Sajnos egy pár dolgot elrontottam, van egy Rookery nevű épület, aminek állítólag gyönyörű a belső tere, üvegkupola stb. de kiderült, hogy hétvégén nincs nyitva, előbb kellett volna mennem :-(

A másik ami kimaradt Nutella Café,  aminek az az érdekessége, hogy Chicago-ban nyílt ilyen először, sütik, fagyi, palacsinta stb. mind Nutellával készül. Mindig kígyózó sorok vannak előtte.

A belvárosban van, többször is jártam arra és mindig halogattam,  hogy majd holnap, majd ekkor, majd akkor. Aztán kitaláltam,  hogy az utolsó napra, ami véletlenül épp a szülinapom volt :-) pont jó program lesz. Csak azt nem kalkuláltam bele, hogy vasárnap délután még a szokásosnál is többen várakoznak, kicsit későn mentem oda és már nem jutottam volna be időben, indulnom kellett a reptérre. Valószínűleg nem egy nagy szám amúgy, nutellás palacsinta,  gofri, meg muffin a fő menü, inkább csak jópofa lett volna kipróbálni a világ első ilyenjét.  Sebaj! Hátha megyek még Chicago-ba. :-)

Nem sikerült tökéletesen megtekinteni a Merchandise Mart-ot sem,  ami arról híres,  hogy ez volt a világ legnagyobb epülete,  amíg meg nem épült a Pentagon. Szerintem meglehetősen ronda és ijesztő. 

Az alsó két szinten bevásárlóközpont van, fölötte meg azt hiszem irodák. Vasárnap volt ugyan, de voltak bent emberek és az ajtó is nyitva volt, ezért besétáltam körülnézni két másik emberrel együtt, de a biztonsági őr utánunk rohant, hogy mit keresünk itt, zárva vannak... Így aztán belülről nem láttam. :-)

Mindenesetre a Babot még utoljára megsimogattam és elköszöntem tőle. :-)

A reptérre menet volt egy kis izgalom,  mert eltévesztettem a vasútállomást,  és egy csomót kellett gyalogolnom a bőrönddel,  már épp azt gondoltam,  hogy kész, vége, lekéstem a gépet és itt ragadtam Chicago-ban :-) De persze azért egy repülőt nehéz lekésni annyival korábban kell kimenni... 

A hazafelé út első fele megint egy Londonba tartó American Airlines volt,  ezúttal még kényelmesebben utaztam, mint odafelé, mert senki nem ült mellettem, három ülésem volt,  egy ideig keresztbe is feküdtem és úgy próbáltam aludni. :-) (nem sok sikerrel)

Nagyon szuperek amúgy ezek a gépek, mindenkinek saját képernyője van (nekem ezúttal három is volt) filmeket lehet nézni,  zenét hallgatni stb. A kaja szerintem ezúttal is nagyon jó volt. Helyi idő szerint reggel 9-re érkeztünk meg Londonba,  ami az Amerikai idő szerint még csak éjjel három...

Mivel ismét majdnem 12 óra állt rendelkezésemre, bementem a városba kicsit körülnézni és Kinga barátnőmmel ebédelni.  :-) Nagyon jó volt!

Most jelenleg Heathrow-n ülök és várom a járatomat haza. 

Összegezve,  nagyon örülök,  hogy belevágtam ebbe a kalandba,  nagyon nagy élmény volt, remekül éreztem magam.

Ezennel tehát befejezem a blogolást.  Elnézést a helyesírási és egyéb hibákért, csak telefonnal készült. :-)

Mindenkinek köszönöm a figyelmet,  otthon találkozunk,  puszi!

Györgyi